Mestre Pastinha, a capoeira angola és tradiciók védelmezője.
Mestre Bimba iskolájának megnyitása után olyan mértékben kezdett elterjedni az új stílus, tanítási módszer és felfogás, hogy úgy tűnt a capoeira angola néven ismert tradicionális capoeirát végleg elfedi a múlt homálya. Mestre Pastinha az egyik vezéralakja lett annak, a mozgalomnak, ami célul tűzte ki a capoeira angolának a megőrzését és átörökítését a következő generációk számára.
(A képen mestre Pastinha egy esernyővel látható, tanítványai úgy emlékeznek Pastinha akár esett az eső akár verőfényes napsütés volt, mindenhova magával vitte esernyőjét. Arra az esetre, ha a szükség úgy kivánná fegyverként használja támadói ellen)
Mestre Pastinha életéről röviden
Pastinha 1889. április 5.-én született Salvador (Bahia állam) városában. Capoeirát egy afrikai származású férfitől, Beneditotól tanult, aki egyszer szemtanúja volt annak, hogy az akkor 8 éves Pastinhát egy nálánál idősebb és erősebb fiú a szomszédból alaposan helyben hagyta (ez amúgy többször is előfordult korábban). Benedito mutatott Pastinhának egy-két technikát, hogy legközelebb, ha megint ilyen helyzetbe kerül, megtudja védeni magát. Ennek a leckének hála a következő alkalommal mikor a szomszéd fiú ismét bántani akarta Pastinhát, meglepődésére ő maradt alul a verekedésben (Pastinha győzelme után a srác egyenesen a tisztelője lett és soha többet nem zaklatta tovább).Ezután Pastinha még három évig tanult capoeirázni Beneditto irányítása alatt. Napjai boldogan teltek, délelőttönként egy művészeti iskolában tanult festeni, délutánonként sárkányt eregetett és capoeira edzésekre járt.Később apja kívánságára (aki sohasem nézte jó szemmel, hogy fia capoeirázik) beiratkozott a tengerészeti iskolába (ahol néhány barátját tanította capoeirázni), majd az iskola elvégzése után hivatalos művészként próbált munkát és megélhetést találni. Ezekben az időkben nem tanított csak titokban gyakorolta a capoeira művészetét.
A változást egyik korai tanítványa (még a tengerészeti iskolából) Aberré hozta el számára, amikor is meghívta régi barátját, hogy tartson vele egy vasárnap délután Ladeira do Gengibirra-ba, ahol akkoriban a legnevesebb capoeira mesterek mulatták az időt. Aberré ekkor már nagy tiszteletet vívott ki magának azokban a körökben capoeira tudásának köszönhetően. Mikor Pastinha, barátja unszolására elment és egy délutánt töltött liberdade városrészében Mestre Amorzinho (Bahia leghíresebb mestere) felkérte Pastihát, hogy legyen ő a capoeira angola védelmezője.Ennek köszönhetően a következő évben 1942-ben Pastinha megalapította az első angola iskolát Centro Esportivo de Capoeira Angola néven. Tanítványai fekete nadrágot és sárga felsőt viseltek (ugyanazokat a színeket, amit Pastinha kedvenc focicsapatának a Ypiranga Clube” sportólói is hordtak).
Pastinha azt akarta, hogy tanítványai megértsék a capoeira lényegét (mestre Bimba által kidolgozott tanítási módszerrel a tanítványok technikailag gyorsan fejlődtek és látványos eredményeket értek el, de a capoeira lényegének megértéséhez és a capoeira értékeinek megismeréséhez ez a módszer nem nyújtott elegendő időt).Pastinha máshogy tanított, azt akarta, hogy a tanítványai hogy ne csak megtanulják a capoeira mozdulatait hanem szívükkel megértsék és átérezzék a capoeirát, és ismerjék tradícióit.Azt mondta: Én az igazi angolát gyakorolom és tanítom. Az iskolámban tanítványaim megtanulnak őszintének és becsületesnek lenni. Ez ugyanis az angola legfontosabb szabálya. Ezt örököltem nagyapámtól. Ez a megértés örök érvényű törvénye….A tanítványaim nemcsak a capoeiráról, hanem mindenről, az életről tanulnak. Tudják hogy ez harc. Ha bármi éri őket, nyugodtnak kell maradni. A capeira nem offenzív harci forma. A capoeira vár…”Pastinha a régi idők mestereinek módszerével tanított, tanítványaival egyenként foglalkozott (játszott a körben) addig a többi tanítványa figyelték őt. Ennek a személyre szabott tanítási metódusnak köszönhetően, Pastinha akadémiáján nem volt két egyforma mozgású, stílusú ember. Mindenkinek megvolt a maga sajátos és különleges mozgása harc közben.Harc közben. Ugyanis a játékosok harcolni tanultak. Bár sokan azt gondolják hogy a capoeira angola mozdulatai lassúak és jelképesek csupán (aminek harc értéke nincsen szemben a regional játékosokéval) hiszen régen mikor vasárnaponként a játékosok a templom előtt legszebb ruháikban talpig fehérbe öltözve capoeiráztak vigyázni kellett, nehogy összepiszkolják a másikat. Pedig épp ellenkezőleg volt. A cél az volt, hogy a másikat megrúgják és földre vigyék. Csak annak maradt a ruhája tiszta, aki jól tudott védekezni és a rúgások elől úgy kitérni, hogy a ruhája érintetlen maradjon, és ha a helyzet úgy kívánta gyors, pontos és erős támadásokkal tették akár harcképtelenné ellenfelüket.
Később Pastinha akadémiájára nehéz idők jöttek. Az idős beteg mestert a kormány megkérte hogy ürítse ki akadémiáját, hogy az épület renoválását elvégezhessék, de a területet soha nem kapta vissza, helyette egy étterem és szórakozó hely nyitotta meg kapuit. Pastinha megtörten és keserűsséggel halt meg, de sohasem tagadta meg a capoeirát, és mindig igaz capoeirstaként viselkedett, egész életét a capoeira angiolának szentelte. Utolsó játékát 1981 április 12.-én játszotta 92 évesen. Szellemisége tanítványaiban és sok igaz capoeiristában él tovább.
Írta: Tigre B
Amikor Mestra Edna Lima elkezdte a Capoeirát, nem voltak női edzőtársai. Sok évig ő volt az egyetlen nő az edzéseken. Napjainkban természetesen ezért is hangsúlyozza a nők jelentőségét és fejlődését a capoeirában. Azt vallja, hogy a jelenlegi szintünkön legyünk jók, de minden egyes évvel folytonosan törekedjünk a fejlődésre. „Így válik igazán érdekessé látnunk a fejlődési folyamatot.”
A nők igazi ereje, jelentősége a capoeira világában:
„Napjainkban a nők jó technikai képzésben részesülhetnek, hangszereken játszhatnak, többet énekelhetnek, mint az előző évtizedekben bármikor. A szorongásaik, félénkségük kezd megszűnni, bátrabban léphetnek be a körbe. Ezzel a folyamattal a nők nagy teret kapnak, sokkal nagyobbat, mint az én időmben. Számomra ez nehéz volt, tulajdonképpen kockázatot kellett vállalnom azzal, hogy nőként lépek be egy körbe.”
Mestra Edna minden nap gyakorolja a capoeirát, és minden nap ugyanolyan elégedettséggel tölti el, mint amit 12 éves korában érzett, az első edzésein Brazíliában.
„Ez számomra igazán varázslatos érzés volt. Életem egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor capoeiristaként meghallottam a 91 éves anyukámat, amint egy általam írt dalt énekelt. Alig tudtam elhinni, örömömben elsírtam magam. Csodálatos volt! Fel is vettem a dalt egy CD-re!”
Mestra Edna 14 évesen, első rio de janeiroi utazása során találkozott először Mestre Camisaval.
„Az első riói utam, és hogy első alkalommal láthattam az óceánt elképesztő volt. Egy clubból zene hallatszott, ahogy beléptünk, hevesen kezdett dobogni a szívem, a testem remegett, a tenyereim izzadtak, az idegesség teljesen átjárt. Ahogy a teremben egyre beljebb értünk, a roda zenéje egyre hangosabb lett, egyre jobban izgultam. Soha nem éreztem még ilyen erős érzelmeket, ilyen magas szintű energiát. Végül megtapasztalhattam, átélhettem a capoeira egyik rendkívüli és lenyűgöző helyszínét: a rodát.”
Mestra Edna üzenete a capoeiristáknak:
„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”
Írta: Alexandra „Xanda” Cunha
Fordította: Kassai Dóra „Onça”
Mestre Camisa (José Tadeu Carneiro Cardoso), Brazília észak-keleti részén, Bahia államban született. A capoeira-val hét évesen ismerkedett meg bátyja, Camisa Roxa révén, aki a legendás Bimba mester tanítványa volt. Néhány évvel később Salvadorba költözött, hogy folytassa tanulmányait és ő is beiratkozzon Bimba akadémiájára .A 70-es években Mestre Camisa testvérével együtt részt vett egy folklór tánccsoport az Olodum Maré turnéján, aminek keretében beutazta Brazília nagyvárosait. Három hónapot töltött Rio de Janeiro-ban, és a több mint egy évig tartó turné után, nem követte a társulatot Európába, hanem Rióban maradt és a capoeira tanításába kezdett.
A kezdeti időszak nagyon nehéz volt számára. Ekkor született meg benne annak igénye, hogy legyen egy hely, ahol tanulni és tanítani lehet, megvitatni a technikákat edzésmódszereket és legyen egy közösség, azok számára, akik a szülőföldjüket, családjukat, barátaikat hátrahagyva Rióba költöztek, hogy életüket a capoeirának szenteljék. Ez a cél vezérelte Camisát, mikor 1988-ban létrehozta az ABADA-capoeira csoportot (Associaçao Brasileira de Apoio e Desenvolvimento da Arte-Capoeira).
Mára az ABADA-Capoeira, több mint 60000 tanítvánnyal a világ legnagyobb capoeira szervezete, a világ számos országában megtalálható, így Brazíliában, USA-ban, Kanadában, Portugáliában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Csehországban, Lengyelországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Luxemburgban, Oroszországban, Izraelben, Japánban és Magyarországon is. Mestre Camisa a regionalból és az angolából merítve az ABADA-Capoeira megalkotásával a capoeira egy új kortárs formáját alkotta meg, melynek célja, hogy a hagyományok és a capoeira alapjainak ápolása mellett folyamatosan törekedjen a fejlődésre. A capoeira nem egyszerűsíthető le csupán harcra, önvédelmi technikákra, ugyanolyan fontos a brazil kultúra, művészet, dalok, zenei tradíciók megismerése. A capoeira önkifejezés, filozófia, életstílus. A szabadság iránti vágy élő kifejezése, amit odafigyeléssel és tisztelettel gyakolunk.
ABADÁ-CAPOEIRA
Magyarország | Hungary
Mestre Pastinha, a capoeira angola és tradiciók védelmezője.
Mestre Bimba iskolájának megnyitása után olyan mértékben kezdett elterjedni az új stílus, tanítási módszer és felfogás, hogy úgy tűnt a capoeira angola néven ismert tradicionális capoeirát végleg elfedi a múlt homálya. Mestre Pastinha az egyik vezéralakja lett annak, a mozgalomnak, ami célul tűzte ki a capoeira angolának a megőrzését és átörökítését a következő generációk számára.
(A képen mestre Pastinha egy esernyővel látható, tanítványai úgy emlékeznek Pastinha akár esett az eső akár verőfényes napsütés volt, mindenhova magával vitte esernyőjét. Arra az esetre, ha a szükség úgy kivánná fegyverként használja támadói ellen)
Mestre Pastinha életéről röviden
Pastinha 1889. április 5.-én született Salvador (Bahia állam) városában. Capoeirát egy afrikai származású férfitől, Beneditotól tanult, aki egyszer szemtanúja volt annak, hogy az akkor 8 éves Pastinhát egy nálánál idősebb és erősebb fiú a szomszédból alaposan helyben hagyta (ez amúgy többször is előfordult korábban). Benedito mutatott Pastinhának egy-két technikát, hogy legközelebb, ha megint ilyen helyzetbe kerül, megtudja védeni magát. Ennek a leckének hála a következő alkalommal mikor a szomszéd fiú ismét bántani akarta Pastinhát, meglepődésére ő maradt alul a verekedésben (Pastinha győzelme után a srác egyenesen a tisztelője lett és soha többet nem zaklatta tovább).Ezután Pastinha még három évig tanult capoeirázni Beneditto irányítása alatt. Napjai boldogan teltek, délelőttönként egy művészeti iskolában tanult festeni, délutánonként sárkányt eregetett és capoeira edzésekre járt.Később apja kívánságára (aki sohasem nézte jó szemmel, hogy fia capoeirázik) beiratkozott a tengerészeti iskolába (ahol néhány barátját tanította capoeirázni), majd az iskola elvégzése után hivatalos művészként próbált munkát és megélhetést találni. Ezekben az időkben nem tanított csak titokban gyakorolta a capoeira művészetét.
A változást egyik korai tanítványa (még a tengerészeti iskolából) Aberré hozta el számára, amikor is meghívta régi barátját, hogy tartson vele egy vasárnap délután Ladeira do Gengibirra-ba, ahol akkoriban a legnevesebb capoeira mesterek mulatták az időt. Aberré ekkor már nagy tiszteletet vívott ki magának azokban a körökben capoeira tudásának köszönhetően. Mikor Pastinha, barátja unszolására elment és egy délutánt töltött liberdade városrészében Mestre Amorzinho (Bahia leghíresebb mestere) felkérte Pastihát, hogy legyen ő a capoeira angola védelmezője.Ennek köszönhetően a következő évben 1942-ben Pastinha megalapította az első angola iskolát Centro Esportivo de Capoeira Angola néven. Tanítványai fekete nadrágot és sárga felsőt viseltek (ugyanazokat a színeket, amit Pastinha kedvenc focicsapatának a Ypiranga Clube” sportólói is hordtak).
Pastinha azt akarta, hogy tanítványai megértsék a capoeira lényegét (mestre Bimba által kidolgozott tanítási módszerrel a tanítványok technikailag gyorsan fejlődtek és látványos eredményeket értek el, de a capoeira lényegének megértéséhez és a capoeira értékeinek megismeréséhez ez a módszer nem nyújtott elegendő időt).Pastinha máshogy tanított, azt akarta, hogy a tanítványai hogy ne csak megtanulják a capoeira mozdulatait hanem szívükkel megértsék és átérezzék a capoeirát, és ismerjék tradícióit.Azt mondta: Én az igazi angolát gyakorolom és tanítom. Az iskolámban tanítványaim megtanulnak őszintének és becsületesnek lenni. Ez ugyanis az angola legfontosabb szabálya. Ezt örököltem nagyapámtól. Ez a megértés örök érvényű törvénye….A tanítványaim nemcsak a capoeiráról, hanem mindenről, az életről tanulnak. Tudják hogy ez harc. Ha bármi éri őket, nyugodtnak kell maradni. A capeira nem offenzív harci forma. A capoeira vár…”Pastinha a régi idők mestereinek módszerével tanított, tanítványaival egyenként foglalkozott (játszott a körben) addig a többi tanítványa figyelték őt. Ennek a személyre szabott tanítási metódusnak köszönhetően, Pastinha akadémiáján nem volt két egyforma mozgású, stílusú ember. Mindenkinek megvolt a maga sajátos és különleges mozgása harc közben.Harc közben. Ugyanis a játékosok harcolni tanultak. Bár sokan azt gondolják hogy a capoeira angola mozdulatai lassúak és jelképesek csupán (aminek harc értéke nincsen szemben a regional játékosokéval) hiszen régen mikor vasárnaponként a játékosok a templom előtt legszebb ruháikban talpig fehérbe öltözve capoeiráztak vigyázni kellett, nehogy összepiszkolják a másikat. Pedig épp ellenkezőleg volt. A cél az volt, hogy a másikat megrúgják és földre vigyék. Csak annak maradt a ruhája tiszta, aki jól tudott védekezni és a rúgások elől úgy kitérni, hogy a ruhája érintetlen maradjon, és ha a helyzet úgy kívánta gyors, pontos és erős támadásokkal tették akár harcképtelenné ellenfelüket.
Később Pastinha akadémiájára nehéz idők jöttek. Az idős beteg mestert a kormány megkérte hogy ürítse ki akadémiáját, hogy az épület renoválását elvégezhessék, de a területet soha nem kapta vissza, helyette egy étterem és szórakozó hely nyitotta meg kapuit. Pastinha megtörten és keserűsséggel halt meg, de sohasem tagadta meg a capoeirát, és mindig igaz capoeirstaként viselkedett, egész életét a capoeira angiolának szentelte. Utolsó játékát 1981 április 12.-én játszotta 92 évesen. Szellemisége tanítványaiban és sok igaz capoeiristában él tovább.
Írta: Tigre B
Amikor Mestra Edna Lima elkezdte a Capoeirát, nem voltak női edzőtársai. Sok évig ő volt az egyetlen nő az edzéseken. Napjainkban természetesen ezért is hangsúlyozza a nők jelentőségét és fejlődését a capoeirában. Azt vallja, hogy a jelenlegi szintünkön legyünk jók, de minden egyes évvel folytonosan törekedjünk a fejlődésre. „Így válik igazán érdekessé látnunk a fejlődési folyamatot.”
A nők igazi ereje, jelentősége a capoeira világában:
„Napjainkban a nők jó technikai képzésben részesülhetnek, hangszereken játszhatnak, többet énekelhetnek, mint az előző évtizedekben bármikor. A szorongásaik, félénkségük kezd megszűnni, bátrabban léphetnek be a körbe. Ezzel a folyamattal a nők nagy teret kapnak, sokkal nagyobbat, mint az én időmben. Számomra ez nehéz volt, tulajdonképpen kockázatot kellett vállalnom azzal, hogy nőként lépek be egy körbe.”
Mestra Edna minden nap gyakorolja a capoeirát, és minden nap ugyanolyan elégedettséggel tölti el, mint amit 12 éves korában érzett, az első edzésein Brazíliában.
„Ez számomra igazán varázslatos érzés volt. Életem egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor capoeiristaként meghallottam a 91 éves anyukámat, amint egy általam írt dalt énekelt. Alig tudtam elhinni, örömömben elsírtam magam. Csodálatos volt! Fel is vettem a dalt egy CD-re!”
Mestra Edna 14 évesen, első rio de janeiroi utazása során találkozott először Mestre Camisaval.
„Az első riói utam, és hogy első alkalommal láthattam az óceánt elképesztő volt. Egy clubból zene hallatszott, ahogy beléptünk, hevesen kezdett dobogni a szívem, a testem remegett, a tenyereim izzadtak, az idegesség teljesen átjárt. Ahogy a teremben egyre beljebb értünk, a roda zenéje egyre hangosabb lett, egyre jobban izgultam. Soha nem éreztem még ilyen erős érzelmeket, ilyen magas szintű energiát. Végül megtapasztalhattam, átélhettem a capoeira egyik rendkívüli és lenyűgöző helyszínét: a rodát.”
Mestra Edna üzenete a capoeiristáknak:
„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”
Írta: Alexandra „Xanda” Cunha
Fordította: Kassai Dóra „Onça”
Mestre Camisa (José Tadeu Carneiro Cardoso), Brazília észak-keleti részén, Bahia államban született. A capoeira-val hét évesen ismerkedett meg bátyja, Camisa Roxa révén, aki a legendás Bimba mester tanítványa volt. Néhány évvel később Salvadorba költözött, hogy folytassa tanulmányait és ő is beiratkozzon Bimba akadémiájára .A 70-es években Mestre Camisa testvérével együtt részt vett egy folklór tánccsoport az Olodum Maré turnéján, aminek keretében beutazta Brazília nagyvárosait. Három hónapot töltött Rio de Janeiro-ban, és a több mint egy évig tartó turné után, nem követte a társulatot Európába, hanem Rióban maradt és a capoeira tanításába kezdett.
A kezdeti időszak nagyon nehéz volt számára. Ekkor született meg benne annak igénye, hogy legyen egy hely, ahol tanulni és tanítani lehet, megvitatni a technikákat edzésmódszereket és legyen egy közösség, azok számára, akik a szülőföldjüket, családjukat, barátaikat hátrahagyva Rióba költöztek, hogy életüket a capoeirának szenteljék. Ez a cél vezérelte Camisát, mikor 1988-ban létrehozta az ABADA-capoeira csoportot (Associaçao Brasileira de Apoio e Desenvolvimento da Arte-Capoeira).
Mára az ABADA-Capoeira, több mint 60000 tanítvánnyal a világ legnagyobb capoeira szervezete, a világ számos országában megtalálható, így Brazíliában, USA-ban, Kanadában, Portugáliában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Csehországban, Lengyelországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Luxemburgban, Oroszországban, Izraelben, Japánban és Magyarországon is. Mestre Camisa a regionalból és az angolából merítve az ABADA-Capoeira megalkotásával a capoeira egy új kortárs formáját alkotta meg, melynek célja, hogy a hagyományok és a capoeira alapjainak ápolása mellett folyamatosan törekedjen a fejlődésre. A capoeira nem egyszerűsíthető le csupán harcra, önvédelmi technikákra, ugyanolyan fontos a brazil kultúra, művészet, dalok, zenei tradíciók megismerése. A capoeira önkifejezés, filozófia, életstílus. A szabadság iránti vágy élő kifejezése, amit odafigyeléssel és tisztelettel gyakolunk.